2017. január 6.
Na, elindultam eddigi életem egyik legizgalmasabb (ki)küldetésébe! Ülök a vonaton, már Debrecennél járok, vagyis a Rio de Janeiro-ig tartó utazásom néhány ezrelékét már megtettem. Ez szenzációs, meg az is, hogy eddig semmi olyan dolog nem jutott eszembe, amit otthon hagytam volna. A nyíregyházi restiben gyorsan becsekkoltam, először az ablak mellé a hosszú járaton, de aztán meggondoltam magam, és áttettem a folyosó mellé, majd kiderül, hogy jó döntés volt-e. Ugyanott teljesen véletlenül összefutottam Zolival, és nagyon megörültem neki. Sajnos, tegnap este nyolckor a Kossuth téren a városi karácsonyfa alatt véletlenül nem futottam össze egy másik nagyon fontos személlyel (VIP), akivel pedig szerettem volna. Hiába, az élet nem tökéletes! Vagy mégis az, csak még várat magára, hogy kinyilvánítsa a tökéletességét? Vagy nem is magára vár, hanem ránk? Hát...