Taxizom, van egy kis időm, kihasználom. (Itt egyébként annyi taxi van, mint égen a csillag. Nem kerül semmivel se kevesebbe, mint Magyarországon, mégis nagyon népszerű közlekedési eszköz, jövő héten például az ide 400 kilométerre fekvő Itatiaia-ba is taxival megyünk majd. Mondjuk, nem én találtam ki ezt a zseniális ötletet, és a számlát se én fogom kifizetni szerencsére...
Azt hiszem, a logisztikai szervezőket pont úgy kéne vizsgáztatni, ahogy én itt dolgozom. Adni kéne nekik egy raktárat, és három napot, hogy találják ki, min lehetne, illetve kéne javítani. Ez egy teljesen ismeretlen raktárban, ahol az ember semmit sem ismer a körülményekből, elég nagy kihívás, nekem most pont ezt kell elvégeznem összesen 4 különböző helyen. Az elsőt jól abszolváltam, úgy érzem, de arra jutott a legtöbb idő, és lassan el kell kezdeni a készülést a másik háromra, viszont közben lesz egy hétvége is, amelyet részben vagy egészben el fogok turistáskodni. Rio gyönyörű természeti környezetben fekszik, de nagyon sok "hanyatt esek tőle, mert olyan szép" katedrálisa, illetve építészeti emléke nincs, viszont a cukorsüveget és a Krisztus szobrot azért nem fogom kihagyni. Azon kívül kell vennem hűtőmágnest, mert azt többen kérték, viszont ez nem lesz könnyű feladat, eddig ugyanis még egyet se láttam. Itt a turisták vagy nem olyan infantilisek, mint Európában, vagy infantilisek ugyan, de nem törődik senki sem az infantilizmusukkal, és nem ápolgatja bennük ezt a fogyatékosságot teljesen értelmetlen tárgyak megvételének lehetőségét kínálván fel számukra úton útfélen. Egyébként én sem vagyok az a kiköpött európai úrista, bár azt most egy kicsit azért élvezem, hogy adok 5 reia borravalót, és ettől mindenkinek fülig ér a szája. A pincér a bárban este már lesi, hogy mikor jövök sörözni meg vizezni, ugyanis nekem ez az esti menü. A reggeli a szállodában ingyen van és bőséges, az ebéd nincs ingyen, de nagyon jó (a gyáron kívül étkezünk egy helyi bodegában, de le a kalappal előttük, ott szelik a húst a nyársról, amikor kéri az ember, és mellé körethegyekből lehet lapátolni akármennyit a tányérra, mert súlyra kell fizetni az egészet egybe), ezek után a vacsit már nem mindig lihegem túl, így jött ki már többször is, hogy csak folyadék pótlásra használtam a harmadik "étkezést"...
Ezen kívül közzéteszek még egy részletet abból a levélből, melyet a munkatársaimnak küldtem:
Az élettársam (vagyis az az itteni kolléga, aki lényegében az egész munkaidő alatt velem van) egy kedves, hat gyermekes családból származó fiatalasszonyka, de tűzről pattant menyecskének még Magyarországon sem nevezném. Biztos zavarja egy kicsit, hogy fele annyira se beszél franciául, mint én (pedig én azért nem vagyok egy magas mérce), angolul meg - a javaslatát követve - nem is próbálkoztunk, de azért lassan feloldódhatna egy kicsit legalább. Ma este végül puszival váltunk el, de nem rajta múlt az se.
A szállásom fejedelmi eddig (illetve teljesen elég, ha nem is égbekiáltó luxus), mert minden nap visszamentem a városba, a strandon lévő Mercure hotelbe (a szoba ára már inkább kimagasló, de ahhoz szerencsére semmi közöm sincs). Nem így volt tervezve, a gyár mellett van egy üdülő és oktatási központ, kétszer neki is ugrottunk az oda való kiköltözésnek, de mind a kétszer vissza kellett jönni, mert éppen nem volt áram.
Rio szép, de inkább tengerpartilag, tájilag, fekvésileg és növényzetileg fog meg, mert építészetileg eddig nem találtam benne nagy csodát. Mondjuk, nem is nagyon volt időm bámészkodni, csak a megérkezésem utáni vasárnap mentem be a városközpontba, mely innen kb. 20 km-re található, talán a hétvégén sikerül eljutni ide-oda. A közeg nagyon más, mint Európában, de nehezen tudom megfogalmazni a különbségeket. Nagy szélsőségek vannak tényleg, értelmes méretű lakóház például nincs egy se, vagy favelákban laknak az emberek (az egyiket kicsit meglátogattam), ahol nem feltétlenül explicit nyomor, de iszonyatos zsúfoltság veszi körül őket, vagy akkora palotákban, hogy nem lehet ellátni az egyik sarkától a másikig. Egyelőre nem tudom megmondani, hogy Brazília szegény vagy gazdag ország, sőt, el tudom képzelni, hogy ez később se nagyon fog menni. A parton reggel mindig látok olyan embereket, akik éppen akkor kezdenek ébredezni az igazak álmából egy padon, de lehet hogy csak azért nem mentek haza, mert minek pénzt kiadni az utazásra, egyáltalán nem biztos, hogy úgy hajléktalanok, ahogy Budapesten az aluljáróban a mieink. Amikor az éjszakai minimum 30 fok, nem olyan nagy ügy a szabadban aludni egy pálmafa alatt. A közhangulat minden esetre nem rossz, nem érzem magam sem veszélyben, sem kellemetlenül, azok pedig, akikkel személyes kapcsolatba kerültem, nagyon kedvesek voltak hozzám, szinte kivétel nélkül....