2017. február 1.

A mese vége

Ami eddig zajlott az nem volt igazi fejlődés illetve az a fejlődés egy alacsony foka lehetett csupán mert felhajtóerejét nem annyira az ember jobbá szellemibbé válásából merítette hanem inkább a korlátozottan és ideiglenesen rendelkezésre álló külső erőforrásokat aknázta ki Ezért az egész folyamat egy ponton szükségszerűen sőt egész jól előre látható módon megtorpant Természetesen ez a hangsúlyeltolódás nem csak össztársadalmi szinten jelentkezett sokunk vagy talán túlzás nélkül állíthatom hogy legtöbbünk személyes életében is ugyanez a megbicsaklás játszódott le A könnyebb a széles utat választottuk külső fogódzók után nyúltunk azért h magunkat felépítsük miközben a bennünk lévő belső források felkutatásának fáradságos munkájára és az azokból való merítésre nem vagy csak alig szenteltünk figyelmet Az igazi kérdést tulajdonképpen csak most fogják feltenni nekünk a különböző körülöttünk kialakuló helyzetek Az igazi kérdés az h képesek leszünk-e váltani az eddigi extenzív vagyis főleg külső tényezőkre visszavezethető külső adottságok kihasználására alapuló alacsonyabb szintű és törvényszerűen túlpörgő megszaladási jelenséggé váló tehát fenntarthatatlan mert önmagát is felemésztő (ál)növekedésről egy magasabb szintű belőlünk magunkból a mi személyes fejlődésünkből fakadó intenzív fejlődésre Más szóval merünk-e a tőlünk szellemi erőfeszítést nem kívánó készételek fogyasztása helyett valami olyat főzni ami valóban minket magunkat jellemez ami belőlünk szívünk legmélyebben fekvő rétegeiből személyes jellegének köszönhetően egyedi és megismételhetetlen történések formájában tör elő elő Mert ha az egyes számú szcenárió szerint folytatjuk tovább az útkeresést akkor a világrend értelmében egyre fokozottabb mértékben fogunk elakadni sőt egyre betegebbek leszünk viszont ha a vállaljuk a másodikat akkor soha nem látott energiák fognak felszabadulni bennünk olyanok amelyek valóban képesek megváltoztatni az egész világot Megindít h pont abban a korban élek amikor ez a kérdés aktuálissá válik sőt hamarosan égetővé is Megindít h közvetlen átélője lehetek az ember egyik legfontosabb küszöb lépésének amelyre rengeteget készült és amelynek megtételével már nem várhat sokáig ha jövőt akar teremteni magának és leszármazottainak Megindít h a nekem szánt üzenet lényegében ugyanaz mint amelyik a világ az egész emberiség számára rajzolódik ki

Életem elmúlt sok évében a különböző posztulátumokkal való hadakozással voltam elfoglalva mert gyermekként senki sem tanított meg arra h mit tegyek velük (mint ahogy a szüleimet sem tanította meg senki erre annak idején) felnőttként pedig - sok más emberhez hasonlóan - nem voltam elég bátor ahhoz h nyíltan és határozottan kérdőre vonjam azokat Pedig megtehettem volna hisz nem csak az igaz h a nevezett posztulátumok egyáltalán nem is posztulátumok hanem az is h különböző hatalmi törekvések jelentős mértékben hozzájárultak megszületésükhöz és fennmaradásukhoz még akkor is ha ez a hozzájárulás nem volt mindig és kifejezetten szándékos vagy tudatos Természetes h az ember útja elején külső segítséghez nyúl de az már egyáltalán nem természetes ha ezekhez a mankókhoz később is ragaszkodik Az én életemben mostanra bőven eljött az ideje annak h saját lábamra álljak Talán különösnek hangzik de közel 55 évre volt szükségem ahhoz h tisztán ki tudjam mondani: az ember sokkal inkább szegődjék saját léte szolgálatába mintsem h bármennyire is nemesnek tetsző de mások által kitűzött célok felé törekedjék És ne dőljön be azoknak akik az előbbit vagy nem fogadják el realitásnak vagy önző magatartást emlegetve megbélyegzik azt Ne dőljön be mert mindenki számára pont a saját léte az egyetlen élhető realitás és ne dőljön be mert az összes többi ember felé sem tehet annál többet mint amennyit saját személyisége kibontakoztatása közben elvégez Az "önmagamért" és a "másikért" sőt a "világ egészéért" tökéletesen illeszkedik egymáshoz köztük semmilyen ellentmondás sincs és aki mégis azt hiszi h van az rémeket lát Az óperenciás tengeren túlról hazatérve sokkal inkább akarok figyelmet fordítani a lét egészében jelenlévő és rám vágyó velem kapcsolatba kerülni velem találkozni sőt velem valamilyen értelemben máris egy személyes létezőre mint a különböző posztulátumok tiszteletére vagy a velük való kínlódásra Ott szeretnék jelen lenni ahol ő is jelen van vagyis az élet teljességében Kicsit bátrabb határozottabb lettem de tudom h ez csak az első pár lépés a kanyargós hegyi ösvényen Lesz feladat bőven sőt lehet hogy lesz egy királylány is akivel együtt kell majd növekednem tovább És aztán majd lesz egy nehéz befejezés is hiszen nem különb a tanítvány a mesterénél de az talán még odébb van A mesék ott szoktak véget érni ahol most tartok illetve majdnem A többit a "boldogan éltek amíg meg nem haltak" szófordulattal szokták elintézni...